Sziasztok !

F. Zsuzsanna vagyok. 1979. 06. 26.-án születtem, Budapesten.

Munkáim során sokszor szegezték nekem a kérdést: "Hogyan, és milyen indíttatásból modellkedek?" Létrehoztam hát ezt az oldalt, és itt most leírok mindent.

2003 óta modellkedek szabadidőmben, -jórészt a párom unszolására- mintegy "hobbyból". Előtte azt sem tudtam, mi ez... De akkor összekerültem a párommal, aki -valamikori hivatásos fotós múltja okán- "látott bennem valamit", és csinált pár jobb képet rólam. Ezeket aztán feltette pár helyre a neten. Többek között a Modellvilág-ra is. Akkor meg is keresett pár fotós, és volt is pár munkám, de a legtöbb komolytalannak bizonyult...
De szerencsére azért volt dolgom jónéhány tisztességes képviselőjével is ennek a szakmának. 

Aztán meglátott ott a Micha Müller, és azonnal meghívott magához. (Ő a Voila, Motorrevü, Cinema, és más lapok fotósa volt) Eddig vagy tizenvalahány alkalommal egy hatalmas, több, mint tízezer (!) képes "portfoliót" készített rólam, teljesen ingyen, mert annyira rajongott értem... (Természetesen ezt a rajongást szakmailag kell érteni...)  A képeket mindig átadta, és ma is átadja nekem is, és feljogosított, hogy szabadon felhasználhatom azokat. Cserébe mindössze annyit kért, hogy Ő is felhasználhassa őket, ha olyan témája akad valamelyik lapjaiban. Természetesen az Ő munkái már professzionális körülmények között, egy grandiózus műteremben, vagy a szabadban készültek, professzionális eszközökkel, technikával. Aztán ezen képek közül is föltettünk párat a már előbb említett helyekre. És akkor "összeborult" a net... Jó pár cég, ügynökség, és lap keresett meg, többek között a Cosmodels, (az FHM, Playboy, stb. modellszállítói) a KEYO, és valamilyen kamionos újság is. Mára már négy modellügynökségnek vagyok a regisztrált tagja, (mindig Ők kerestek meg!...) és számos fotózáson voltam már.

Mindazonáltal aránylag kevés munkám van, ugyanis én NEM MINDIG, NEM BÁRKIVEL, és NEM MINDENÁRON akarom csinálni ezt! No nem azért, mert mondjuk beképzelt lennék, és/vagy válogatnék, hanem azért, mert sokan nem értik meg, hogy én elsősorban feleség, és anya vagyok! A családi életem, és boldogságom nekem sokkal többet jelent, mint bármely nagy, és "csillogó" fotózás!... Én nem tudok/szeretnék több napos, és/vagy messzi utazással járó feladatokat vállalni, mert rendes, "polgári" munkahelyem van, és azt, no meg a családommal való kapcsolatomat nem akarom feláldozni egyetlen ügynökség, vagy feladat "oltárán" sem... De amúgy sem szeretnék ebből megélni! Mert -a Michán kívül- sajnos, eléggé sok rossz tapasztalatom van... Engem nem szédít meg ennek a világnak a talmi csillogása, és nem szeretem az itt bizony nagyonis megtalálható törtetést, gátlástalanságot, irígységet, egymás taposását, és olykor bizony a szexuális zaklatását sem!... Én ezt az egészet annak idején a párom unszolására, mintegy "játékból", játékos megmérettetésből, vagy ha úgy tetszik, "hobbyból" kezdtem el, látva azt, hogy mennyire tetszik neki... És még egy darabig -ha olyan munkák adódnak, ami az előbb felsorolt keretekbe belefér- folytatom is, de mindig élnek a már elmondottak: NEM MINDIG, NEM BÁRKINEK, és NEM MINDENÁRON! Természetesen a párom MINDIG, MINDEN munkámra elkísér, (és legtöbbször ő is fotózik engem az adott helyszínen) jelenlétéhez minden körülmények között ragaszkodom! Túl vagyok már azon, hogy -főleg eleinte- bizony akadtak kínos helyzetek, és pillanatok is... Mert -sajnos- akad bizony pár fotós, akik a modellekben egyúttal amolyan "elejtendő zsákmányt" is látnak, és nem értik meg, hogy van aki tényleg csak hobbyból, élvezetből, vagy munkából fotózik... De ezeket a kellemetlenségeket a párom jelenlétével egyszerű módon tudom "rövidre zárni"... Egyébként a jelenlétének az említése egyfajta fokmérő is! Még soha nem fordult elő komoly (tehát akikkel létrejött a munka) fotósoknál, hogy tiltakoztak volna a jelenléte ellen... (Ebből következően a nálunk fotózó lányoknál is természetesnek vesszük, ha hoz magával valakit! Férjüket, párjukat, vagy akár a szüleit is.) Ellenben nagyon sok olyan "komoly" levelet kapok "komoly" fotósoktól, akik a párom jelenléte említésének pillanatában "eltűnnek", köddé válnak, és soha többé nem válaszolnak... Vajon mit akarhatott tőlem az ilyen ember?... Lehet találgatni... Olyan érdekes egyébként, hogy ezek szinte mindegyike Freemail-os címről ír... Komoly, műteremmel rendelkező fotós még soha nem írt nekem Freemailről... (Ami persze nem jelenti azt, hogy kategorikusan tagadnám a Freemailos komoly érdeklődőt...)

Még a páromról: a jelenléte jól is szokott jönni, még a Michának is, hisz képzett fotósként tud segíteni pl. a derítővakuk kezelésében, hátterek beállításában, de akár felszerelésben is. Hisz ma már neki is profi felszerelése, komoly gépei, stúdióvakujai, hátterei, stb. vannak. Emiatt aztán sokat tud segíteni az amatőröknek is technikában, és tanácsban is. (Mert természetesen amatőr fotózást is vállalok. Már elég sok ilyen munkában is volt részem. Volt, aki pl. saját naptárt akart csinálni, vagy gyakorlásból, más meg egyszerűen csak kedvtelésből fotózott...) Számítógépes szakemberként (+ a fotós múlttal a háta mögött) sokat tud segíteni az egyszerűbb, gyorsan megoldható képszerkesztésben, (beforgatás, kivágás, kisebb retus, stb.) és archiválásban (CD-re, DVD-re, pen-drive-ra mentés) is. Ráadásul érdekességet, egyfajta "unikumot" produkál: mint írtam már, ő is mindig magával hozza a fényképezőgépét, és nemcsak modellfotókat készít, hanem magát a fotózást fotózza... Azt hiszem, lassan egyedülálló gyűjteményem van már úgynevezett "műhelyképek ből", ahol tulajdonképpen "kulisszatitkokat" lehet látni, mert látszik rajta a modell, a fotós, és maga a stúdió is... Természetesen nem csak a díszlettel, hanem az eszközökkel, berendezésekkel is... (Apró megjegyzés: kéretik figyelembe venni, hogy némelyik, gyengébb minőségű kép nem a párom ügyetlensége miatt van, hanem azért, mert ő nem használhatott vakut, mivel az elindította volna a 6 körben, és fölül elhelyezett rendszervakut, ami viszont zavarta volna a profi fotózást... Inkább dícséretet érdemel, hisz a szinte félhomályban, "kézből" exponálta ki azokat a képeket...) Érdekesek a "párosítások" is. A párom egy képben egyesíti a kép készültének pillanatát, és a "végeredményt". Ezeket a képeket a Képtáron lehet látni.   A munkához való viszonyom? Nos, mint mondtam, ez amolyan játék, játékos megmérettetés, hobby nekem. És -mint tudjuk- a játékot kell a lehető legkomolyabban venni!... No de félretéve a viccet: alapvető dolog, hogy az ígéret, a szerződés, és főleg az adott szó kötelez! Nálam még soha nem fordult elő, hogy lefixált munkán nem jelentem volna meg! (Ez sajnos nem mindig jellemző a nálunk fotózó lányokra...) Volt ugyan, hogy picit beteg voltam, lázas, netán folyt az orrom, - de akkor is ott voltam! Pont a Michától tudtam meg (és most, hogy már mi is fotózunk a párommal, a saját tapasztalatunból is): a fotósok a legjobban azt utálják, ha egy modell megbízhatatlan! Az nagyon kiábrándító, és tekintélyt romboló tud lenni!...

A másik: távol áll tőlem a beképzeltség, az affektálás... Kötelességtudó, fegyelmezett lány vagyok! Nem feledem soha, honnan jöttem... És azt sem, hogy én csak mintegy "vendég" vagyok ebben a környezetben, mivel én nem ebből kívánok élni... Mondom ezt azért, mert -mint már mondtam- nekem a családom az első, minden más másodlagos... Éppen ezért - nekem "tilos" a beképzeltség... Röviden talán ennyi a "történetem"... Mindazonáltal "nem szálltam el" magamtól, ma is a rendes, hétköznapi munkámat végzem, és hű társa vagyok a páromnak, nevelve gyermekünket. A modellkedés pedig csak ilyen szinten van jelen az életemben. Pontosabban ma már szeretek segíteni a páromnak -és a modellnek- a fotózásokkor, öröm látni egy-egy jó képen, hogy na, ezt is én javasoltam, állítottam be... Talán csak azért csinálom, hogy egyszer majd öreg koromban jólesően emlékezhessek vissza ezekre az időkre, a modellek, és az én képeimet nézegetve...

Remélem, megértéssel olvastad a lapomat, és tudtam pár kellemes percet szerezni neked. Ha igen, örülök neki, - hisz ez volt vele a célom!... Minden jót kívánok Neked!

Üdvözlettel: F. Zsuzsanna